|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.02. 16:49 - |
 |
[14-1]
 Mosolygott aztán picit gondolkozott,mert nem nagyon értette,hogy ki az a Jenny./Most ő Jessi vagy Jenny? És ki miért ugrál?/ Eleinte fél percig tényleg nem értette de aztán leesett és nagyot koppant a tantusz. Rájött,hogy tesók,hiszen beiratkozásnál olvasta! Ő is furának,kissé kellemetlennek érezte ezt a helyzetet,hogy csak állnak és dumálnak,de nem tudta,hogy a vele szemben álló lány mit szeret csinálni. Aztán gondolatait egy kedvesen hangzó kérdés rázta fel,melyet boldogan megválaszolt.
-Idén ősszel töltöm a 18-at adig sajna még csak 17 vagyok.-nevetett válaszán,aztán egy nagyon éleset füttyetntett. Lovát hívta,mert el szerette volna hívni egy versenyre Jessit.
-Volna kedved izzasztani a lovadat?-mosolyogva várta a választ.
 -Hát tudod....-noszogatta a csődit,-...valamit tenni kéne,unalmas ez a helyzet.Csak állunk,nem sok legelni való van a levelek alatt.-közben a földre sandított.
-Valami csínytevésbe kéne keveredni.-mosolygott,aztán elindult gazdája felé. Megtorpant.
-Te engem figyelsz? -nézett hátra cuki fejjel és vissza lépdelt a csődi elé.
-Olyan furin viselkedsz.-bökte meg a csődit de csak gyengéden,látta,hogy idősebb nála. Mosolygott de mikorfülei egy nagyon is ismerős hang irányába fordultak váratlanul,akkor már komolyan kullogott gazdájához. Imádta ha Lore nem a nevén hanem ezzel a jellegzetes,sajátos füttyel hívja! Két vagy három lépéssel gazdája mellé ért,és szelíden,türelmetlenül figyelte őt.
|
 - Köszönöm. Amúgy vicceltem, és díjlovaglós vagyok, Jenny ugrál... - vigyorodott el.
Kezdett unatkozni. Mostmár összeismerkedett a lánnyal, nem volt téma, és a beszélgetés kezdett kihalni. De amint látta, csődöre jól szórakozik a kanca társaságában, így miatta nem is aggódott. Nem mintha maga miatt aggódott volna, de hát...
- És hány éves vagy? - kérdezte kíváncsian. Hátha 17, ahogy ő is annyi. Legalább lenne egy vele egyidős lány. Tudta, hogy hamarosan új tagok érkeznek a lovardába, és ez a gondolat ismét felkeltette az érdeklődését. Körbekémlelt.
 - Milyen izgalomra gondolsz?
Nero tanácstalan volt. Ugye a gazdáinak is benne kell lenniük, mert nélkülük nem csinálhhatnak sok mindent. A csődör ebben biztos volt, de hogy is adnák tuttukra, mit szeretnének?
Ismét megrázta éjfekete fejét, és gazdájára pillantott. Végül figyelmét Laróra emelte. |
-Nyugi,ne légy szégyellős!-súgta Laró fülébe aztán gyengéden ellökte magától lovát.
-Szerintem neked gyönyürű és egyedi neved van!-vigyorodott vissza Jessire.Aztán barátságosan figyelte következő mondatait.
-Díjugratás?Az meseszép,nagyon sokat néztem a TV-ben,de itt sajnos nincs az a csatorna.-nézett le a földre egy pillanatra.
-Hát én....-szavai akadozni kezdtek,mert félt,hogy ő csak egy darab városi versenyben próbálkozik-...valjában,úgy ahogy én is díjugrató lennék...-most már folyékonyabban beszélt,de lassan-...ám jobb vagyok tereplovaglásban és marhaterelésben.-ez utóbbit halkan mondta de hallhatóan.-Bár a legutolsót szentem itt mellőzöm.-kuncogott,aztán mosolyogva nézte Jessit aki ekkor felnevetett.Nem tudta,hogy mit nevet de sejtette,hogy a versenyágait.
Hogy én szégyellős? Prüszkölt és megrázta sörényét.Aztán visszafordult a csődör felé.
-Amiben a gazdám.-felelt semleges hangon az idegennek. Közben azon törte fejét,hogy ilyen helyen miként viccelje meg ismeretlen "barátját". (Nero)
-Igen tényleg szép nap a mai,de egy kis izgalommal még tökéletesebb lenne.-nézett fel sunyin a csődire. |
- Üdv, Lore. - vigyorgott. Igazából már tudta a nevét, Jennyvel izgatottan lesték az ő, és a lova nevét, mikor feliratkozott. Régen nem jött már senki....
- Én díjugratásban versenyzek. És te?
Hangja barátságos volt, csevegős. Mindig is nyílt ember volt...
Emlékezett arra, mikor egyszer összekeverte magát a saját testvérével. Annyira meggyőzően játszották el egymást, hogy megtörtént... Jessi felnevetett, aztán elhallgatva Lorera nézett. Mit gondolhat most rólam...?
- Okés, Laró... - végigmérte a kancát. A fejétől a nyakáig, a nyakától a marjáig, és a lábain is le... aztán megrázta a fejét, és körbenézett.
- Szép időnk van. Milyen ágban versenyzel? - kérdezte ő is. Hallotta gazdáját, ahogy ezt próbálta kideríteni, így gondolta, ő is megpróbálja. Ezen néhány szót értette abból, amit Jessi mondani szokott neki... |
Odasétált a lányhoz és hamar rájött,hogy nagyjából egykorú vele.Mosolyogva hallgatta Jessi bemutatkozását.-Winchester Loreána..tudom eléggé cifra név de csak Lore.-gyengéden ároztt kezet az új "baráttal",mert remélte azok lesznek.-Tényleg?Azaz tudtam,hogy ő,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar talákozhatok veled..-tartott egy kis szünetet,aztán folytatta-...meg remélem a testvéreddel is.-nevetett,és a lovakra pillantott.
Egy tappottat sem lépett,bevárta míg a csődi megy hozzá.-Szervusz!-köszönt "kamasz" hangon,és huncutság áradt hangjából.-Laró..-emelt fel a fejét és a csődire nézett,de tök semleges pofával-...Larónakíhvj,ha szólítani szeretnél.-mondta kedvesen aztán gazdája vállára tette fejét. |
Lepattant lováról. Ismerte már Nerot, megismeri a kancát, utána visszamegy hozzá. Addig beszélgethet az új taggal, márha nincsen ellenéle. Mert ugye nem lehet valami kellemes, ha hirtelen megálíltanak, és faggatni kezdenek... Jessi nem is akarta kikérdezni. Megrázta a fejét, és odament a lányhoz.
- Jessica White. De csak Jessi. - nyújtotta felé a kezét. - Apám a lovarda tulajdonosa. Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolygott. Amint látta, a lány nem volt sokkal idősebb nála... Ő is olyan 17 év körül lehetett.
- Helló... - nézett Nero a kancára. - Nero de Roi. De csak Nero.
Miután bemutatkozott, odasétált a lóhoz, és várta a válaszát. Kíváncsi volt a nevére. Muszáj volt megismernie. Még sose csinált ilyet, ideje lenne kipróbálni - nem a legfiatalabb ló már, de attól még lehet valaki fiatalos! Nemdebár? |
Váratlanul érte a távoli köszönés,de mikor meghallotta a lány hangját,kicsit szégyelte magát,hogy neki nincs ilyen szépen csengő selímes hangja,de azért barátságosan viszonozta a köszönést.-Sziasztok!-mosolygott és hangjából áradt a boldogság. Mielőtt megállította volna Larót,számára természetes mozdulattal ugrott fel a nyeregből,ám a ló tovább ment,így a lány a földre érkezett. Laró csak akkor állt meg mikor hallotta,hogy gazdája földet ér. Nem mindig de általában így száll le róla.-Csak szeliden!-súgta Lore laró fölébe halkan,és a fekte gyönyörűségre pillantott.
Tudta,hogy mi a dolga,és gazdája mozdulataiból megállapított a a leszállás módját. Számára is mindennapi volt a cselekedet,már teljesen rutinból csinálták,teljes összhangban. /Szeliden?/ Kérdezett vissza magában,és a csődörre nézett,mintha nem is lenne ott.Fittyet hányt rá. Mivel mindketten a gazdájukkal voltak,értelemszerűen itt nem tréfálhatja meg./Sajnos./Sóhajtott. |
A pötty, amit nem rég látott, egyre nagyobb lett. És közeledett. Jessi megállította lovát, és várta a - mint kiderült - lányt.
- Szia! - integetett neki. Barátságos lány volt... és most jutott eszébe; ide kéne a testvére! Jaj, az milyen vicces lenne! Mindig megtréfáltak kiskorukban mindenkit, és még mindig nem nőtték ki ezt a szokást...
Kanca. Biztosan kanca a közeledő ló. Fehér, és barna. Nero egyre több dolgot azonosított, és ha tudott volna füttyenteni, most biztosan megtette volna.
Engedelmesen megállt gazdája kérésére, és kíváncsian várta őket... de főleg a kancát. Megismerem... - határozta el magában. |
A mai napon bár sokat túráztak imitt-amott Laró mégsem volt fáradt.Régebben mikor aponta többször is marhákat kellett terelnie az sokkal jobban kifárasztotta. Mint mindig most is szívesen vágtázott gazdájával a hátán,de most egy idegen szag irányába,amit valószínű csak ő érzett. Gazdája utasítására lassított a tempón,már csak ügetett.
Élvezte,hogy vágtázhatott valaki felé,hiszen amióta ide költőztek nem találkozott sok lovassal. A levelek össze-vissza röpködtek utánük a kisebb légörvényben,amitől Loe mégjobban mosolygott. A közelgő személy láttán,lassításra ösztökélte lovát,így jobb képet kapott a célról,hamar kirajzolódott,hogy gey ifjú hölgyről van szó. |
Élvezte a lágy szellőt, ahogy végigcirógatja az arcát. Nem is vett volna észre semmit, hogyha lova nem kapja fel a fejét mégjobban, s nem horkant egy nagyot. Jessi megpaskolta lova nyakát, és körbenézett. Egy ideig nem látott senkit. Aztán a távolban mintha valaki megjelent volna; egyre nagyobb, és nagyobb lett. A lány ügetésre öszönözte lovát.
- Biztos az új tag!
A csődör kezdett fáradni, de amit gazája akart, azt megcsinálta. Mindig is leste a lány szavait. Ő volt Nero vezére, a segítője, a legjobb barátja... Nem is tudta volna elképzelni az életét nélküle. Bá eléggé híres volt a lovak között, amit most érzett, azt még soha életében nem érezte. Már megszokott lovakkal élt együtt kiskora óta. Hát persze, hogy idegen volt neki! Belevágott az ügetésbre. |
Éppen egy szép,színes madarat figyelt a közeli fán,ami az egekig ért,mikor Laró megtorpant. Fülei előre szegeződtek és figyelmét mintha valami felkeltette volna. -Mit hallasz picikém?-hajolt a ló fejéhez közel Leo,mikor lassan ő is közelgő patadobogásra lett figyelmes,de nem olyan csendesre és lassúre mint Laró-é. -Hát..gyerünk!-mosolygott mikor megadta lovának a jelet,hogy szabadon vágtázhassona hang irányába. |
Vidáman lovagolt apja lovardája felöl hűséges paripája, Nero hátán. Imádta ezt a sportot, megőrült érte. Mindent szeretett; ahogy a szél belekap vörös hajába, amikor a hugával - esetleg nővérével? Jessit nem érdekli, ahogy testvérét sem, ki született előbb - vágtat a réten... Mindennél értekesebb ez a kincs! A mai nap után muszáj volt pihennie, így indult el a Csendes Úton egyenesen az erdő felé... |
/Nagyon szép nap a mai./Tűnődött Lore mikor egy csendes erdő,egyenes utcáján lovagolt lován,mely ma kiváltképp boldognak tűnt. Lassan,komótosan haladtak az út mellett,hogy a paták kokogása ne rázza fel a szépen csiripelő madarakat,melyek fáról fára röpködtek. Lore imádott ilyen tavaszi napokon kilovagolni a természetbe,most is onnan tartott éppen a lovarda felé,hiszen már reggel óta úton van Laróval. Mindketten fáradtak,és ő még éhes is. Nem sejtette,hogy más is van a közelben. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
